Amint a szertartás véget ért a boszorkány ott termett előttem.
Bemutatkozott.
Fitokéna, így hívták.
Nyájas volt és negédes, ahogy hozzám beszélt úgy éreztem a hatalmába
kerített, illetve nem is éreztem semmit, csak, azt hogy ott vagyok, és már
azt teszem, amit Ő mond.
Volt egy macskája, Rizának hívták.
A hátamra ugrott és a fülemet rágta, folyton nyávogott, és azt akarta, hogy
rá figyeljek.
Szeretem az állatokat, ezért különös figyelmet fordítottam a macskára.
Észrevettem, hogy a boszorkánynak ez nem tetszik, mert amikor a macskájával
játszottam mindig ideges lett.
Ilyenkor mérgesen a seprűjét letette a földre, ráültette, és ott hagyta, ettől
egy darabig nyugalom volt.
Rájöttem, hogy a macska jól érzi magát a seprűn, mintha különös vonzalmat
érezne a seprű iránt.
A boszorkány végigvezetett az épületen, hogy megmutassa a birodalmát.
Eközben a bepucok érdeklődve figyelték azt, ami történik.
Folyton a nyomunkban voltak, figyelték az arcomat a kezükkel néha megérintettek.
Ettől a boszorkány láthatóan dühös lett, de nem tett semmit.
Az épület valaha színház volt, a termekbe lépve egy-egy pillanatra
mélyebb vonzalmat éreztem, hogy közéjük tartozzam.
A szertartásokat a színpadon bonyolították le.
Évente meghatározott időpontokban nyilvános szeánszokat tartottak,
amire a birodalom vénségeit
és más alkalmakkor a tehetséges varázsló tanoncokat hívták meg.
Visszaérkeztünk a színházterembe és a bepucok kört alkotva leültek.
Az egyik bepuc sietve egy széket tolt alám, hogy leüljek.
A boszorkány elmondta, hogy személyemmel bővül a csapat.
Csapat, társulat, barátikör vagy szekta sosem tudtam eldönteni, mert
mindig másként éreztem magam a társaságukban.
A kör közepére állítottak, a bepucok körbe fogtak, míg a boszorkány egy
emelvényre állt –és hangosan, már-már sátáni hangon önkívületi állapotban –
lebonyolította a szertartást.
Beavattak.

Immár teljes körű tag lettem.
Őszintén bevallom jó érzés volt tartozni valahová.
Késő éjszaka volt, amikor hazaértem.
A lakásba érve alighogy becsuktam az ajtót megszólalt a telefon...
Fitokéna hívott.
Nem emlékeztem, hogy megadtam volna az otthoni számomat, de
nem is volt időm ezen gondolkodni, mert beszélni kezdett és én ittam a szavait.
Kérdezett én válaszoltam, kérdeztem Ő felelt…Én meséltem, Ő hallgatta,
Ő mesélt én figyeltem….
A nap már felkelt,észre sem vettem az idő múlását…
Ő beszélt volna még de kértem, hogy hagyjuk abba,
mert dolgoznom kellett menni…
folyt.köv.