Gonzálen

Bemutatkozott.
Fitokéna, így hívták.
Nyájas volt és negédes, ahogy hozzám beszélt úgy éreztem a hatalmába
 kerített, illetve nem is éreztem semmit, csak, azt hogy ott vagyok, és már 
azt teszem, amit Ő mond.
Volt egy macskája, Rizának hívták.





A hátamra ugrott és a fülemet rágta, folyton nyávogott, és azt akarta, hogy
 rá figyeljek.
Szeretem az állatokat, ezért különös figyelmet fordítottam a macskára.

Észrevettem, hogy a boszorkánynak ez nem tetszik, mert amikor a macskájával
 játszottam mindig ideges lett.
Ilyenkor mérgesen a seprűjét letette a földre, ráültette, és ott hagyta, ettől 
egy darabig nyugalom volt.
Rájöttem, hogy a macska jól érzi magát a seprűn, mintha különös vonzalmat
 érezne a seprű iránt.










A boszorkány végigvezetett az épületen, hogy megmutassa a birodalmát.
Eközben a bepucok érdeklődve figyelték azt, ami történik. 
Folyton a nyomunkban voltak, figyelték az arcomat a kezükkel néha megérintettek.
Ettől a boszorkány láthatóan dühös lett, de nem tett semmit.
Az épület valaha színház volt, a termekbe lépve egy-egy pillanatra
 mélyebb vonzalmat éreztem, hogy közéjük tartozzam.






A szertartásokat a színpadon bonyolították le.


Évente meghatározott időpontokban nyilvános szeánszokat tartottak, 
amire a birodalom vénségeit 




















és más alkalmakkor a tehetséges varázsló tanoncokat hívták meg.
















Visszaérkeztünk a színházterembe és a bepucok kört alkotva leültek. 
Az egyik bepuc sietve egy széket tolt alám, hogy leüljek.
A boszorkány elmondta, hogy személyemmel bővül a csapat.
Csapat, társulat, barátikör vagy szekta sosem tudtam eldönteni, mert 
mindig másként éreztem magam a társaságukban.

A kör közepére állítottak, a bepucok körbe fogtak, míg a boszorkány egy 
emelvényre állt –és hangosan, már-már sátáni hangon önkívületi állapotban – 
lebonyolította a szertartást.

Beavattak.



Immár teljes körű tag lettem.
Őszintén bevallom jó érzés volt tartozni valahová.

Késő éjszaka volt, amikor hazaértem.
A lakásba érve alighogy becsuktam az ajtót megszólalt a telefon...

Fitokéna hívott.

Nem emlékeztem, hogy megadtam volna az otthoni számomat, de 
nem is volt időm ezen gondolkodni, mert beszélni kezdett és én ittam a szavait.
Kérdezett én válaszoltam, kérdeztem Ő felelt…Én meséltem, Ő hallgatta, 
Ő mesélt én figyeltem….

A nap már felkelt,észre sem vettem az idő múlását… 
Ő beszélt volna még de kértem, hogy hagyjuk abba, 
mert dolgoznom kellett menni…



 
folyt.köv.